A COP17 biodiverzitási csúcstalálkozó eredményei

A jereváni tárgyalások jelentős része arra összpontosított, miként teremtsék elő a fejlődő országok természetvédelmi erőfeszítéseinek támogatásához szükséges forrásokat.

A közel 12 órás záró plenáris ülésen a résztvevő országok megszavazták, hogy az ecuadori Quito adjon otthont a 2028-ban megrendezésre kerülő COP18 természetvédelmi csúcsnak.

Finanszírozás

A COP17-en a pénzügyi egyeztetéseknek több célt is el kellett érniük. Az első feladat volt számba venni az eddig mozgósított biodiverzitási forrásokat a természetvédelmi megállapodás céljainak elérése érdekében. A fejlett országok nem tudták teljesíteni azon kötelezettségvállalásukat, hogy 2025-re „évente legalább 20 milliárd dollárt” teremtenek elő a természetvédelemre.
A második feladat az volt, hogy megegyezzenek az elkövetkező évek forrásainak előteremtéséről a Globális Biodiverzitási Keretrendszer (GBF) célkitűzéseinek teljesítéséhez. Az országok megállapodtak egy határozatban, melynek értelmében azok az országok, amelyek fel kívánnak kerülni a fejlett adományozók listájára jelezhetik részvételi szándékukat a COP18 előtt.
Végezetül az országok megállapodtak azon kritériumokról is, amelyek egy új, állandó, 2030 utáni természetvédelmi pénzügyi mechanizmus felépítését és finanszírozását szolgálják.
A GBF félidei forrásmobilizációs egyeztetéseinek eredeti célja az lett volna, hogy megállapodjanak a „biodiverzitási finanszírozási rés” áthidalásáról, valamint „minden forrásból származó forrás növeléséről” legalább évi 200 milliárd dollárra 2030-ig. A tárgyalásokat azonban nagyrészt a fejlett országok azon törekvése uralta, hogy „bővítsék a hozzájárulói bázist”.

Bár a végleges határozat „elismeri”, hogy „több fél hozzájárulása javítaná a biodiverzitási források mozgósítását”, tartózkodott attól, hogy konkrét feltételeket szabjon a donor országok listájának kibővítésére. Senkit sem adnak hozzá a listához az érintett országok meghívása és a velük folytatott bizalmas egyeztetés nélkül.

A Kunming-Montreali Globális Biodiverzitási Keretrendszer (GBF) 2030-ra kitűzött 23 cselekvési célja

1. A biodiverzitást fenyegető tényezők csökkentése (1–8. cél)

1. Biodiverzitás-fókuszú térbeli tervezés: A magas ökológiai értékű területek elvesztésének nullához közelítése integrált területrendezéssel.
2. Ökoszisztémák helyreállítása: A leromlott szárazföldi, édesvízi, part menti és tengeri ökoszisztémák legalább 30%-ának hatékony helyreállítása 2030-ig.
3. Területvédelem (30×30 cél): A szárazföldi és tengeri területek legalább 30%-ának megőrzése védett területek és egyéb hatékony területalapú intézkedések (OECM) révén.
4. Fajvédelem és ember-vadvilág konfliktusok: A veszélyeztetett fajok kihalásának megállítása, a genetikai sokféleség megőrzése, valamint az ember és a vadvilág közötti együttélés biztosítása.
5. Vadon élő fajok fenntartható hasznosítása: A vadon élő növény- és állatfajok kereskedelmének és felhasználásának fenntarthatóvá, legálissá és biztonságossá tétele.
6. Inváziós idegenhonos fajok visszaszorítása: Az új inváziós fajok betelepedésének legalább 50%-os csökkentése és a már meglévők hatásainak mérséklése.
7. Szennyezés csökkentése: A tápanyagveszteség és a növényvédő szerek kockázatának legalább felére csökkentése, valamint a műanyagszennyezés felszámolása.
8. Klímaváltozás hatásainak mérséklése: Az éghajlatváltozás és az óceánok savasodásának hatásainak csökkentése természetalapú megoldások és ökoszisztéma-alapú megközelítések segítségével.

2. Az emberi szükségletek kielégítése fenntartható használat révén (9–13. cél)

9. Vadon élő fajok kezelése az emberek javára: A fenntartható használat biztosítása az emberek – különösen az őslakos és helyi közösségek – élelmezése és megélhetése érdekében.
10. Fenntartható mezőgazdaság, erdő- és halgazdálkodás: A termelési ágazatok fenntarthatóságának és rezilienciájának növelése a biodiverzitás védelme mellett.
11. Ökoszisztéma-szolgáltatások megerősítése: A természet által biztosított szolgáltatások (víz- és levegőminőség-szabályozás, beporzás, talajvédelem) helyreállítása és javítása.
12. Városi zöld- és kékterületek: A városi zöldfelületek és vízfelületek területének, minőségének és hozzáférhetőségének bővítése.
13. Előnyök igazságos megosztása (ABS): A genetikai erőforrások és a kapcsolódó hagyományos tudás hasznosításából származó haszon igazságos és méltányos elosztása.

3. Végrehajtási eszközök és megoldások (14–23. cél)

14. Biodiverzitás integrálása a szakpolitikákba: A természeti értékek beépítése minden szintű kormányzati, gazdasági és fejlesztési döntéshozatalba.
15. Vállalati felelősségvállalás és átláthatóság: A vállalatok és pénzintézetek kötelezése a biodiverzitási kockázataik és hatásaik felmérésére, közzétételére és csökkentésére.
16. Fenntartható fogyasztás: A felelős fogyasztási szokások ösztönzése, a globális élelmiszer-pazarlás felére csökkentése és a hulladéktermelés drasztikus mérséklése.
17. Biotechnológiai biztonság (Biosafety): A modern biotechnológia lehetséges káros környezeti és egészségügyi hatásainak szabályozása és megelőzése.
18. Káros támogatások felszámolása: A biodiverzitást károsító gazdasági támogatások azonosítása és évente legalább 500 milliárd dollárral történő csökkentése vagy átirányítása.
19. Pénzügyi források mozgósítása: A természetvédelmi források évi legalább 200 milliárd dollárra növelése nemzetközi és hazai finanszírozásból 2030-ig.
20. Kapacitásfejlesztés és technológiatranszfer: A tudományos, műszaki és technológiai együttműködés erősítése, különösen a fejlődő országok számára.
21. Adatokhoz és tudáshoz való hozzáférés: A megbízható ökológiai adatok, kutatási eredmények és hagyományos ismeretek elérhetővé tétele a hatékony döntéshozatalhoz.
22. Inkluzív és méltányos részvétel: Az őslakosok, helyi közösségek, nők és fiatalok teljes körű döntéshozatali részvételének és jogainak garantálása.
23. Nemek közötti egyenlőség: A nők és lányok egyenlő jogainak, hozzáférésének és vezető szerepének biztosítása a természetvédelmi intézkedésekben.

Globális felülvizsgálat

Jerevánban az országok megállapodtak a 2030-as természetvédelmi célok felé tett előrehaladás első összesítéséről, amelyet „globális felülvizsgálatként” (global review) ismernek. A „kollektív haladásról” szóló globális felülvizsgálat koncepcióját a GBF-ben és annak alapdokumentumaiban rögzítették. A globális felülvizsgálat nagyrészt a globális jelentés megállapításaira és az országok által benyújtott egyéb információkra támaszkodott.

Globális jelentés

Közvetlenül a COP17 előtt az ENSZ közzétett egy átfogó jelentést, amely megállapította, hogy a világ a 2030-ra kitűzött 23 természetvédelmi cél közül 22 tekintetében lemaradásban van. A dokumentum rámutatott, hogy ha a közös megvalósítás nem gyorsul fel rohamosan, a 2030-as célok elérhetetlenek maradnak.

Digitális szekvencia-információk (DSI)

A digitális szekvencia-információk (DSI) – vagyis a természetből származó genetikai adatok – kérdésköre volt az egyik legfeszültebb kérdés a résztvevők között. Ezeket az adatokat számos iparág használja – a gyógyszeripartól az agráriparig – gyógyszerek, kozmetikumok, táplálékkiegészítők és új növényfajták kifejlesztésére.

A COP16-on a felek megállapodtak az első globális alap – a Cali Alap – létrehozásáról, amelybe a digitális genetikai adatokat felhasználó vállalatoknak hozzá kellene járulniuk, egy egyedülálló többoldalú mechanizmus keretében. A munka döntő részét a 2028-as COP18 tárgyalásokra halasztották.

Money in vs money out

A feladatokat az irányítóbizottság két fő kategóriába sorolta: befizetésekre és kifizetésekre. A befizetések terén azt kell eldönteni, hogy mely vállalatoknak és milyen mértékben kell hozzájárulniuk a Cali Alaphoz. A hozzájárulások ugyanakkor önkéntesek; a COP16-os határozatban szereplő irányadó mérték a bevétel 0,1%-a, vagy a profit 1%-a.
A kifizetések kategóriája azt fedi le, hogy a forrásokat miként osztják el, folyósítják és költik el. Az elmúlt két évben alig érkezett pénz az alapba: a COP17 csúcs végére a tényleges befizetések összege 9 000 dollár alatt maradt.

A szakmai viták jelentős része az ösztönzők és tanúsítványok körül forgott. A vállalatok teljes befizetés esetén mentesülhetnének a további kötelezettségek alól az adott évben; az iparág jogi garanciákat és világos szabályokat követelt, elkerülendő az egyéb nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek halmozódását.

Október 31-én az elnök határozattervezetet terjesztett elő: a szöveg megerősíti a korábban elfogadott irányadó hozzájárulási mértékeket, rögzíti a COP18 utáni kifizetési módszertant, és kivételes kifizetéseket tesz lehetővé, amennyiben az alap eléri a 150 millió dollárt.

Iparági kezdeményezések

A hivatalos tárgyalások mellett egy iparági kezdeményezést is bejelentettek a COP17-en: a Biodiverzitási Alapítvány Kezdeményezést (Biodiversity Foundation Initiative), amely egy különálló, magánfinanszírozású alapot kíván létrehozni. Az indoklás szerint a hivatalos Cali Alap bonyolult fizetési és megfelelési kötelezettségeket, valamint kiszámíthatatlan anyagi kitettséget ró a cégekre.

Káros támogatások

A kormányok világszerte évente mintegy 1,8 billió dollárt fordítanak olyan támogatásokra és ösztönzőkre, amelyek kárt okozhatnak a biológiai sokféleségben. A keretrendszer 18. célkitűzése előírja, hogy 2025-ig azonosítani kell, majd meg kell szüntetni, fokozatosan kivezetni vagy át kell alakítani ezeket a káros ösztönzőket, 2030-ig legalább évi 500 milliárd dollárral csökkentve összegüket.

Tengeri biodiverzitás

A tengeri és part menti biodiverzitásról szóló szöveg körül három fő vita alakult ki:

1. A nyílt tengeri egyezmény (BBNJ): A nemzeti joghatóságon kívül eső területek tengeri élővilágáról szóló egyezmény – a „Nyílt Tengeri Szerződés” – ez év januárjában lépett hatályba, és több mint 100 ország ratifikálta. A javasolt hivatkozásokat azonban Oroszország határozottan ellenezte: elutasította az egyezmény hatálybalépését. Végül a hivatkozások zömét törölték a preambulumból.
2. Ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős tengeri területek (EBSA): A területek tudományos leírásának folyamatáról a COP16-on sikerült dönteni. Jerevánban vita bontakozott ki a szakmai felülvizsgálatra vonatkozó útmutató elnevezéséről: a kötelezőbb érvényűnek ható „irányelvek” helyett a felek végül az „önkéntes útmutatás” kompromisszumos formulájában állapodtak meg.
3. Őslakosok, nők és fiatalok említése: E csoportok kifejezett megnevezését a tengeri szövegekben szintén Oroszország vitatta, így a zárójeles említések többségét törölték.

Őslakos és helyi közösségek

A COP16 egyik nagy eredménye az volt, hogy döntés született egy állandó testület létrehozásáról az őslakos népek számára, közvetlen képviseletet biztosítva számukra a biodiverzitási csúcsokon. A biológiai sokféleségről szóló egyezmény 8(j) cikke előírja a feleknek, hogy tartsák tiszteletben, őrizzék meg és tartsák fenn az őslakos és helyi közösségek tradicionális tudását, és ösztönözzék az előnyök igazságos megosztását.

Biodiverzitás és éghajlatváltozás

Jerevánban új határozatot fogadtak el a biodiverzitás és az éghajlatváltozás kapcsolatáról, amely önkéntes iránymutatást tartalmaz a természetalapú megoldások kiterjesztésére, ugyanakkor mellőzi a hivatkozást a Nemzetközi Bíróság (ICJ) mérföldkőnek számító éghajlatvédelmi tanácsadó véleményére és az új biodiverzitási tudományos eredményekre.

A jereváni egyeztetések világossá tették: a természetvédelmi célok papírra vetése és a tényleges cselekvés közötti szakadék áthidalása továbbra is a források előteremtésén múlik. Miközben a 2030-as határidő rohamosan közeleg, a világ pedig a kitűzött 23 cél szinte mindegyikénél lemaradásban van, a valódi felelősségvállalás – legyen szó az állami káros támogatások leépítéséről vagy a multinacionális cégek méltányos hozzájárulásáról – egyre sürgetőbbé válik.

A Jerevánban nyitva hagyott kérdések és a finanszírozási mechanizmusok véglegesítése így mind az ecuadori COP18-ra hárul, ahol Quitóban már nemcsak a kompromisszumos szövegezés, hanem a globális ökoszisztémák fennmaradásának záloga lesz a tét.