Az uniós fenntarthatósági jelentéstétel újabb fontos állomáshoz érkezett: az Európai Bizottság 2026. július 3-án elfogadta a felülvizsgált ESRS-standardokat és a CSRD hatályán kívül eső vállalatok részére készített új önkéntes fenntarthatósági jelentéstételi standardot (VS). A két, felhatalmazáson alapuló jogi aktus még az Európai Parlament és a Tanács ellenőrzési időszakába kerül, és a Hivatalos Lapban való kihirdetésig nem hatályos. Ha a folyamat lezárul, a módosított ESRS-eket a 2027. január 1-jén vagy azt követően kezdődő üzleti évekre kell alkalmazni, míg a 2026-os üzleti évre a vállalatok választhatják az új standardok korai alkalmazását.
A Bizottság célja egyértelmű: csökkenteni a jelentéstételi terheket úgy, hogy közben a fenntarthatósági információk továbbra is használhatók maradjanak a befektetők, bankok, üzleti partnerek és más érintettek számára. A felülvizsgált ESRS rövidebb és egyszerűbb lett, több rugalmasságot tartalmaz, egyszerűsíti a lényegességi vizsgálatot, és jelentősen csökkenti a kötelező adatpontok számát. A Bizottság becslése szerint az egyszerűsítés jelentős: a kötelező adatközlések köre több mint 60%-kal, a teljes jelentési adatmennyiség pedig több mint 70%-kal csökkenhet, ami a vállalatok számára érdemi költségmegtakarítást hozhat.
A legfontosabb üzenet azonban nem pusztán az, hogy kevesebb adatpont lesz. A változtatások inkább egy új egyensúlyt keresnek: hogyan lehet a jelentéstételt egyszerűsíteni anélkül, hogy a fenntarthatósági információk hitelessége, összehasonlíthatósága és döntési hasznossága sérülne. Ez különösen érzékeny kérdés a befektetői oldalon, ahol az ESG-adatok nemcsak kommunikációs célokat szolgálnak, hanem kockázatelemzéshez, vállalatértékeléshez és tőkeallokációs döntésekhez is szükségesek.
Az Eurosif szerint jó az irány, de maradtak kockázatok
Az Eurosif (The European Sustainable Investment Forum) összességében pozitívan értékeli, hogy az elfogadott ESRS lényegében közel maradt a májusban konzultációra bocsátott tervezethez, és megtartotta a keretrendszer kulcsfontosságú elemeit. Ide tartozik a kettős lényegességi elemzés, a valós és kiegyensúlyozott bemutatás elve, valamint a klímaátállási tervekre vonatkozó lényeges közzétételi követelmények. A szervezet különösen üdvözli, hogy az Európai Bizottság megőrizte az előre jelzett pénzügyi hatásokra vonatkozó kvalitatív és kvantitatív közzétételeket is, mivel ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a befektetők megértsék, a fenntarthatósági kockázatok és lehetőségek hogyan hathatnak a vállalatok jövőbeli pénzügyi teljesítményére. Ugyanakkor ezekre az információkra egy további egyéves bevezetési időszak vonatkozik, ami késlelteti a befektetők hozzáférését ezekhez a kritikus adatokhoz.
Az Eurosif ugyanakkor több fennmaradó kockázatra is felhívja a figyelmet. Szerintük az ESRS szerkezetétől eltérő jelentési felépítés engedélyezése gyengítheti az összehasonlíthatóságot, még akkor is, ha ez az ISSB szerinti jelentési formátummal való jobb összhangot szolgálja.
Szintén problémás pontként említik a pénzügyi intézmények által kezelt eszközökre vonatkozó mentességet. A végleges szöveg ezt ugyan szűkebb körre korlátozza — az ügyfélmegbízás alapján kezelt eszközökre —, de az Eurosif szerint ez továbbra is vakfoltot eredményezhet a pénzügyi intézmények fenntarthatósági teljesítményének értékelésében.
A szervezet szerint a széles körű jelentéstételi könnyítések is kockázatot hordoznak, ha nem társulnak hozzájuk megfelelő garanciák. Ilyen esetben a könnyítések nem kivételes megoldásként, hanem általános gyakorlattá válhatnak, ami alááshatja a teljes keretrendszer hitelességét és összehasonlíthatóságát.
Az Eurosif azt is kifogásolja, hogy egyes kulcsfontosságú adatpontok módosítása vagy eltávolítása – például a biodiverzitás, a másodlagos mikroműanyagok vagy az emberi jogi incidensek területén – szűkítheti a befektetők számára elérhető információk körét.
Emellett az önkéntes standardhoz kapcsolódó, szűken értelmezett value chain cap szerintük adathiányokat okozhat, és a vállalatok számára is végrehajtási nehézségeket teremthet. A korlát célja ugyan a kisebb vállalatok tehermentesítése, de az Eurosif szerint fennáll a veszélye annak, hogy emiatt a befektetők és más adathasználók nem jutnak hozzá minden döntéshasznú információhoz.
Az Eurosif értékelése így kettős: a végleges csomag szerintük alapvetően jó irányba mozdult, mert megőrzi az ESRS hitelességének legfontosabb pilléreit, de a könnyítések és adatpont-csökkentések miatt fennáll a veszélye annak, hogy bizonyos fenntarthatósági információk kevésbé lesznek elérhetők, összehasonlíthatók vagy megbízhatók.
VSME-ből VS: miért fontos az önkéntes standard?
A másik nagy újdonság az önkéntes fenntarthatósági jelentéstételi standard (VS), amelyet a Bizottság a CSRD hatályán kívül eső, legfeljebb 1000 munkavállalót foglalkoztató vállalatok számára fogadott el. Ez a standard a korábbi VSME-re (Voluntary Sustainability Reporting Standard) épül, de most már egy felhatalmazáson alapuló rendelet mellékleteként jelenik meg. Ettől még nem válik kötelezővé, de sokkal erősebb referenciaponttá válhat a gyakorlatban.
A VS célja, hogy a kisebb vállalatok egyszerűbb, arányosabb és egységesebb keretben tudjanak válaszolni a bankoktól, befektetőktől, nagyvállalati vevőktől vagy beszerzési csapatoktól érkező ESG-adatkérésekre.
A standard két modulból áll: egy Basic Module-ból és egy Comprehensive Module-ból, amely további, jellemzően bankok, befektetők vagy nagyvállalati partnerek által kért információkat tartalmaz.
A legfontosabb változások röviden:
- az ÜHG-intenzitás már nem szerepel külön adatpontként,
- a munkavállalói fluktuáció a Basic Module-ból átkerült a Comprehensive Module-ba,
- a gender pay gap közzététele csak akkor szükséges, ha azt uniós vagy nemzeti jog már előírja,
- a képzési órákat már nem kell nemek szerinti bontásban megadni,
- a hasznosításra irányított hulladékot arányként kell bemutatni,
- a vízstresszhez kapcsolódó adatpont fókusza a vízkivételről inkább a vízfogyasztás felé tolódik.
A VS egyik legfontosabb gyakorlati következménye a value chain cap, vagyis az értéklánci adatkérési korlát. Ennek lényege, hogy a CSRD hatálya alá tartozó vállalatok a legfeljebb 1000 munkavállalós értéklánci partnereiktől CSRD-jelentéstételi célból nem követelhetnek több fenntarthatósági információt annál, mint amit az önkéntes standard lefed. A Bizottság ugyanakkor egyértelművé teszi: a VS használata továbbra is önkéntes, és a CSRD-kötelezett vállalatoknak sem az a céljuk, hogy automatikusan minden lehetséges adatot bekérjenek, hanem csak azt, amire valóban szükségük van.
Ez a CSRD-kötelezett vállalatok számára azt jelenti, hogy érdemes lesz felülvizsgálniuk a beszállítói ESG-kérdőíveiket. A CSRD hatályán kívüli vállalkozásoknak pedig a VS válhat a legpraktikusabb közös nyelvvé: nem új kötelezettségként, hanem egy strukturált, arányos és várhatóan széles körben hivatkozott válaszkeretként.
Összességében az új ESRS és a VS ugyanabba az irányba mutat: kevesebb adminisztráció, több arányosság, de továbbra is elvárás a hiteles és döntéshasznú fenntarthatósági információ. Az Eurosif értékelése jól összefoglalja a helyzetet: a csomag fontos kompromisszum az egyszerűsítés és a hitelesség között, de a következő években a gyakorlat dönti majd el, hogy ez az egyensúly valóban működni fog-e.